Gilbert Norbert a Nagykörúton teljesítette reggeli sétáját, mikor egy night club előtt észrevette, hogy egy tízéves gyerek éppen egy létrát próbál felborítani, tetején egy munkással.

- Ne tedd, fiú! - Kérlelte a gyermeket, de a fiú nem engedte el a létrát. Odament hozzá. Még egyszer megszólította:
- Ha az embert felborítod, eltöri a lábát. Ezzel tönkre tehetsz egy egész családot. Előre nem sejthető időre elesnek az apa fizetésétől, így lehet, hogy nem lesz mit enniük…

A fiú rá se hederített Gilbert Norbertre. Továbbra is kitartóan támaszkodott a tízméteres szerkezetnek.

- Ha ez az ember a te hibádból leesik és megsérül, intézetbe kerülhetsz - próbálta győzködni a csemetét, aki továbbra sem volt hajlandó reagálni a gilberti intelemre. Gilbert Norbert ezért felszólt a létrára is:

- Nem látja maga, hogy mit tesz ez a gyerek?
A munkás csak legyintett egyet, és folytatta az éjszakai mulató villanyreklámának szerelését. Gilbert úgy érezte, mindenképpen neki kell a helyzetet megoldania. Ha az az ember, ott a magasban nem veszi komolyan a rá leselkedő veszélyt, annak súlyos következményei lehetnek. Könnyen lehet, hogy a gyerek egy hirtelen mozdulattal kirántja a létrát a munkás alól.

- Megbízott ezzel téged valaki? - Faggatta a gyermeket, aki továbbra is hallgatásba burkolózott.

- Te tulajdonképpen mit csinálsz? Miért fogod ezt a létrát? Én elég masszívnak látom, nem kell tartanod. Nem fog eldőlni. Vagy éppen az a célod, hogy egy váratlan pillanatban feldöntsed? - Kérdezősködött továbbra is Gilbert, akit nagyon idegesített, hogy a gyermek még mindig nem volt hajlandó válaszolni.

- Ez egy rossz álom. Lehet, hogy a gyerek észre sem vesz? - Gondolta magában, ezért odalépett a legközelebbi járókelőhöz:
- Elnézést kérek, ön észrevesz engem?
- Nagyon is elevennek tűnik - nyugtatta meg az idegen, majd tovább haladt a dolga felé.

- Akkor én ezt nem értem. Úgy tűnik itt vagyok. A létrán álló is reagált, mikor megszólítottam. Csak azt nem értem, miért intézte el a dolgot egy legyintéssel. Ki kell derítenem - töprengett Gilbert Norbert, és már támadt is egy pompás ötlete. Megkérdezi!
- Tisztelt uram! Nem értem, miért intézte el az imént egy legyintéssel, amikor én figyelmeztettem önt, hogy itt lent egy gyermek támaszkodik a létrájának. Megmagyarázná?

A létrán álló munkás serényen szerelte a villanyreklámot, de nem szólt Gilberthez.

- Segítséget kell hívnom! - Érkezett a gondolati szikra valahonnan az univerzumból. Elkiáltotta magát:
- Segítség! Emberek! Segítsenek! Jöjjön már ide valaki, az isten szerelmére!
Egyedül egy idős asszony volt hajlandó a dologgal foglalkozni.
- Mi történt, fiatalember?

- Itt áll ez a gyerek, és a létrának támaszkodik. Ott fent áll az a munkás, és dolgozik. Mi lesz akkor, ha a gyerek egy hirtelen ötlettől vezérelve feldönti a létrát? Meg kell akadályoznunk…

- Nem hiszem, hogy ilyen gonoszságra készülne ez a fiúcska. Jól ismerem őt, hiszen ő a kis unokám kedvenc osztálytársa, a Sanyika. Az az ember ott fent, az apja.

- Akkor ez a helyzet különösen veszélyes. Mi van, ha a gyerekben felébred a bosszúvágy, amiért az apja éveken keresztül mindig megdorgálta, ha rossz jegyet vitt haza?

- Sanyika jó tanuló. Soha nem visz haza ötösnél rosszabb jegyet - nyugtatta meg az idős néni Gilbertet, majd elköszönt az önjelölt életmentőtől.

- Nem hiszem el, hogy ennyire felelőtlenek és naivak az emberek. Itt van ez a taknyos kölyök, és támaszkodik a létrának. Ez szerintem rossz előjel. Nagyon rossz. Ha nincs más mód, majd én elrángatom őt a létrától - született meg az elhatározás. A gondolatot tett követte.

- Ereszd el a létrát, te kis ördögfajzat! - Tagolta ingerülten Sanyikának, és a nyomaték kedvéért megfogta a gyerek vállát, aki még mindig kötelességtudóan kapaszkodott a létrába.

Engedd el! Nem hallod? - Kérdezte ingerülten, majd egy határozott mozdulattal elhúzta a gyereket. A létra ennek következtében eldőlt, az apa pedig kitörte a bokáját.