Visszavágyott az anyaméhbe Gilbert Norbert. Ott ugyanis nem volt gondja a táplálkozásra és nem kellett szembesülnie a világot sújtó katasztrófákkal sem.

- Ha az anyámnak volt mit ennie, én sem éheztem. Még az étel megrágásával sem kellett törődnöm - morfondírozott hősünk.

Gilbert Norbert meggyőződése volt, hogy a maximális biztonság nélkül az élet tiszta kockázat és keserűség. Még ha az anyagi jólét meg is adatott volna neki, akkor is nyomort látna maga körül.

Gilbert Norbert tegnap kiment az utcára, és csak azt figyelte, mit kellene megváltoztatni ahhoz, hogy szebb legyen a világ. Egy egész napos vándorlás után számba vette tapasztalatait.

- Huszonhárom hajléktalan, egy halálos motorbaleset, egy veszekedő házaspár, egy amputált lábú férfi. Romos házak, olajfoltos Duna, csontsovány kóbor macskák és csellengő gyerekek. Részeg, céltalan, szipus fiatalok. Magányos öregemberek. Utolsó forintjait kuporgató családanya a hentesüzletben, aki végül visszaadja a kikért csirkeláb felét. Mezítlábas prostituáltak a Nagykörúton, kiket agresszív stricik menedzselnek - összegezte a látottakat.

- Erre a világra felesleges volt megszületnem. Anyám méhében még minden rossztól védettséget élveztem. Nem láttam szegénységet, nem találkoztam a nyomorral. Idekinn minden másként van - siránkozott Gilbert, majd elgondolkozott, hogyan is juthatna vissza az abszolút boldog helyre.

- Egyszerűen kitágítom anyám méhét, és bemászom - jött az első ötlet, de azonnal rájött, ez nem fog menni. - Akkor nekem kell összezsugorodnom! - kiáltott fel lelkesen. Elment hát az okkultizmusban jártas ismerőséhez, aki kiábrándította: nincs olyan kotyvalék, nincs olyan varázsital, ami a csontok növekedését vissza tudná fordítani. Gilbert hangos zokogásban tört ki, de barátja megvigasztalta: van más megoldás. A gondolat erejével bármi elérhető. Egyetlen fontos dolog van a világon: higgyünk abban, hogy bármire képesek vagyunk.

- Terjesszük ki anyám méhét az egész világra! - lelkendezett Gilbert Norbert, mire vendéglátója fahéjas teát töltött egy kancsóból.

- A fahéj elszenderít. Olyan enzimek vannak benne, melyek boldogságot, jól eső érzést eredményeznek. Ezért itták előszeretettel a régi szerelmesek - magyarázta a boszorkány, majd elmondott egy példabeszédet.

- Élt egyszer innen nagyon messze egy fiú és egy lány. A fiúnak tyúklopásért levágták mindkét kezét, a lánynak pedig, miután megszökött a király háreméből, levágták mindkét lábát. A fiú tolvaj volt, a lány pedig prostituált. Egyik sem önként tért le a jó útról: a lányt az uralkodó kényszerítette a szajhaságra, a fiút pedig az uralkodó kormányzása okozta szegénység.

Történt egyszer, hogy a lány éppen a szerelemisten temploma előtt koldult, mikor arra járt a fiú. A fiúnak megesett szíve a szerencsétlen lányon, mert felismerte: igaz, hogy neki nincsenek kezei, de ő legalább nem veszítette el szabadságát. Kar nélkül ugyanis még mindig tud futni, így bármikor elmenekülhet a király katonái elől, vagy megkergetheti a mező állatait. A lánynak is megesett szíve a béna fiún, mert tudatosult benne: igaz, hogy ő a fiúval ellentétben nem tudja megkergetni a mező vadait, de karjaival megérintheti az embereket, akiket szeret, és felkapaszkodhat a legmagasabb fára is. Így szerettek egymásba. Felismerték, hogy ketten együtt teljes emberek lehetnek. Ha jöttek a király katonái, a lány a fiú hátára kapaszkodott, ha jött egy kedves, szeretetre éhes özvegyasszony, a lány simogatta meg. Ha fügére éheztek meg, együtt szedték azt le. Egy idő után mindketten megfeledkeztek nyomorúságos helyzetükről, mert tudták, ha egymásra számíthatnak, nem érheti őket nagy baj.

Telt, múlt az idő, a király megöregedett. Gonoszsága miatt magányosan haldoklott. Feleségei mind öngyilkosok lettek, nem volt törvényes gyermeke. Látomása támadt: maga előtt látta a fiút és a lányt, amint boldogan élnek egymás támogatásával. Félt, rettegett a haláltól, ezért úgy döntött, legalább most cselekszik valami jót. Magához hívatta tehát őket, és rájuk hagyta koronáját.

Gilbert Norbert belátta, hogy csak a szerelem mentheti őt meg a pusztulástól. A szerelem boldoggá tesz, a szerelem sikert hoz, a szerelem védelmez. A szerelem a legjobb anyaméh, hisz a szerelem az élet forrása.

Gilbert Norbert rájött, nem elmenekülni kell a szegénység elől. Ha valamiről nem veszünk tudomást, attól még van. A szerelem, a barátság, a leleményesség és a jóság azonban elég erőt ad ahhoz, hogy a keserveket könnyebben elviseljük, és megtaláljuk a megoldást.

A motorbaleset tragikus, de el kell fogadni, hogy azon nem lehet változtatni. A folyók szennyezését azonban meg lehet állítani, ehhez azonban a gyárakat is meg kell győzni. A prostituáltakat bátorítani kell, hogy szembe merjenek fordulni a stricikkel, a bénákkal fel kell ismertetni, hogy nincsenek egyedül, a hajléktalanoknak enni kell adni, a házakat fel kell újítani.

- Ha visszamennék anyám méhébe, létezésem teljesen érdemtelen lenne. A cselekedetek adnak értelmet a létnek, a változtatni valók pedig a cselekedetnek. Hazamegyek kedvesemhez.